Villeroi: Jól hangzik a szájából a gyávaság szó, öntől, aki egy képzetlen söpredéket vezet és próbálja férfinak beállítani őket.

Trevoux: Úgy hallottam, a hölgy igen művelt és vonzó.
Lajos: Látta a hercegnőt ott tartózkodásakor?
Trevoux: Nem tartózkodott az udvarban.
Lajos: És látta a portréját?
Trevoux: Nem, felséges úr.
Lajos: Nos, úgy néz ki, mint egy fejőstehén.

Gaston: Jó estét uraim. Nem tudom, észrevették e, de a bíboros őrségének egyenruháját viselik és ez a kedves intézmény történetesen a muskétások nemhivatalos főhadiszállása.

[Játék közben]
Etienne: Mennyei Atyám, én vagyok az, Etienne. Tudom, hogy rég nem beszéltünk már, remélem megbocsátasz.
Játékos: Fogd a kockákat!
Antoine: Hé, nem hiszel a vallásszabadságban?
Etienne: Köszönöm, hogy meghallgattad imáim, és muskétás lehettem. Ígérem, hogy nem foglak folyton ilyesmivel zaklatni, de most új egyenruhát kell vennem.
Játékos: Kezd már el végre!
Antoine: Fogd be a szád, vagy az Úr fogja be helyetted.
Etienne: Ha segítesz abban, hogy hatot dobjak, ígérem, hogy a jövő vasárnap nagylelkű leszek, nagyon nagylelkű. Mit felelsz? Áll az alku?

Fino: Tartsa távol magát az úr lányától.
Gaston: Igen uram.
Fino: Ne közelítsen asszonyhoz... ötven év alatt.
Gaston: Igenis...

Marie: Bolond vagy!
Lajos: Kérlek ezt ne áruld el senkinek.

[A disznóknak]
D'Artagnan: Athos! Porthos! Aramis! Ti drága jószágok, itt a reggeli.

D'Artagnan: Neked és hűséges serpenyődnek köszönhetően majdnem összezúztad, kiklopfoltad és megsütötted a három muskétást!

Fino: Ne félj senkitől megszabadulni, aki nem üti meg a mércét.
Mauriac: Akkor a felét kirúghatnám...

Maria Terézia: Találkoztál már Lajossal?
Valentine: Egyszer igen.
Maria Terézia: Hogy néz ki?
Valentine: Nem is tudom... olyan királyi.
Maria Terézia: Vagyis kopasz és nagy a potroha?

[Az Úrhoz]
Etienne: Lehet, hogy Gaston és Antoine is eljön velem a templomba vasárnap. Nem ígérek semmit, de lehetséges. Jó? Ámen.
Gaston: Tényleg azt hiszed, hogy ez használ?

Lajos: Ön igen szemrevaló.